Első Fejezet

Jon Snow

- Gyere vissza te fattyú! Azonnal hívom a rendőrséget!

Jonnak ismét kapkodnia kell a lábát, hacsak nem akarja, hogy a rendőrségen kössön ki. Gyakran fenyegetik vele, pláne ha a város egyik legdrágább boltjának kirakatát töri szét, méghozzá nem is véletlenül.
Sam hallotta, hogy Ygritte már régóta szemez a bolt kirakatában található nyaklánccal, amit persze azonnal továbbított is Jonnak. Snownak már régóta tetszik a lány, de még sosem volt mersze odaülni hozzá a történelemórákon. Most, viszont, hogy megvan a nyaklánc teljes magabiztossággal áll majd Ygritte elé, sőt még akár a szalagavatóra is elhívja őt. Samwell mindig is hitt barátjában, de ahogy a lányt ismerte tudta,Ygritte nem olyan, mint a többiek. Sokkal vakmerőbb és belevalóbb a többi lánynál akit Sam valaha is ismert. Persze Sam teljesen más lányokért van oda. Pontosabban egy lányért, Gillyért a háztartástanóráról. Sam sosem ment volna háztartástanórára, ha nem tudja, hogy Gilly is oda jár. A lány Sam szemében olyan, mint egy földre szállt angyal. Kedves, csendes lány, nem igen zavarja a közéletet. Sam pontosan ilyen lányra vágyik. Pontosan ezért jelentkezett háztartástanórára, amire egyébként Jont is legszívesebben elrángatta volna, ha Jon nem erősködik annyira, hogy neki a történelem fontosabb. Azonban Jonnak is voltak hátsó szándékai. Gondolkodásban semmivel sem volt különb Samwellnél, hisz ha Ygritte nem veszi fel a történelmet emelt óraszámban biztos, hogy Jon is messziről elkerüli. Szívesebben ment volna inkább a focicsapatba, mondván ott úgysem kell tanulni, sőt még a legidősebb Start fiú is odajár. Nemcsak odajár, de ő a csapat kapitánya. Mindenki bálványozza az ifjú Starkot, és Jon is olyan akart lenni mint ő. Mindig is irigy volt Robbra, de sosem tudta őt igazán utálni. Robbnak mindene megvolt amiről Snow csak álmodott. Család, barátnő, ő a focicsapat kapitánya, mindenki felnéz rá.Azonban valahol mélyen ott lapult benne, hogy nem teheti meg, hogy utálja őt. Hiszen Robb szülei befogadták Snowt. Jon sosem tudta, hogy kik a szülei, hisz még kiskorában kitették őt az egyik kórház kapuja elé, azonban azzal teljese tisztában volt, hogy Catelyn Stark, Robb anyja egyáltalán nem kedveli őt. Jon sosem ült le a családhoz a vasárnapi ebédekhez és a vacsorákhoz, teljesen elzárva élt a szobájában és amennyire csak tudott, próbált észrevétlennek tűnni.
Jon egyik kezében a baseball ütője másikban pedig az Ygritte által hőn áhított nyaklánc rajta a nyilat és nyílvesszőt formáló medállal. Megszorítja a nyakláncot, nehogy elejtse, hisz akkor akciójának semmi értelme nem lett volna, és rohan, ahogy csak a lába bírja. Meg sem állt Starkék házáig, nem csenget, még a kaput sem nyittatja ki, hanem átmászik rajta, fel a tetőre és onnan pedig egyenest a szobájába, ahol a legidősebb Stark fiú várja csípőre tett kezekkel.
- Már megint mit csináltál?- tárja szét karjait Robb, közben szemei pedig mintha szikrákat vetnének a dühtől. Jonnal ellentétben ő tudja, hogy Catelynt nem sok választja el attól, hogy kidobja a házukból Jont.- Remélem tudod, hogy mi lesz ha anyám megtudja- néz Stark fenyegetően Snowra.
- Tudom Robb- bólint Jon, majd a kezében rejlő nyakláncra pillant.- De ez sokat jelent nekem.
- Jelenthet is, mert ha anyám kidob innen ezzel kell majd gazdálkodnod- rázza meg a fejét Robb.- Tudod, hogy mennyire nem tud téged elviselni mégis ezt csinálod!
- Igazad van Stark.
Jon igazat ad neki, hisz valóban igaza van. Mindig igaza van.
- Az egyetlen szerencséd, hogy nem tudok rád haragudni- mondja Robb, majd kikapja Snow kezéből a nyakláncot.- Szóval ez az.
Robb alaposan szemügyre veszi az arany láncot.
- Illik hozzá- mondja, majd visszaadja a láncot Jonnak, aki biztonságos helyre helyezi a nyakláncot. Stark megveregeti barátja vállát, majd elindul az ajtó felé. A csendet a kapucsengő monoton hangja zavarta meg. Mindkét fiú felkapta a fejét, majd Jon az ablakhoz rohant, ahonnan belátta a házuk elejét.
- Nem hiszem el- mordul fel Jon, majd a lépcső felé veszi az irányt.
- Mit csinálsz?- kapja el Robb barátja kezét, majd visszarántja, így megelőzve őt. Az ajtóhoz rohan és komoran a rendőrre pillant.- Segíthetek?
- Jon Snowt keresem- mondja a rendőr, majd átpillant a Stark fiú vállán.
- Jó helyen jár, de nem hiszem, hogy bármit is tett volna Jon.
- Itt van Snow vagy nincs?
- Itt van- bólint Robb.- De lenne egy kérdésem. Miért van az, hogy pont önből lett rendőr, Lannister?
- Mindig is az igazságot szolgáltam- mondja meglepetten Jaime.
- Én nem úgy tudom- rázta meg a fejét Robb.- Nem olyan rég óta parancsnok a helyi rendőrségen. Azt hiszi, hogy a városunk északi fele el fogja felejteni azt a szörnyűséget amit tett? Kötve hinném- rázza meg a fejét Stark.
Jaime körbepillant, majd összetalálkozik tekintete Jonnal, aki Robb háta mögül figyeli az eseményeket.
- Ezt most megúsztad- mondja Lannister.- De a legközelebbit nem fogod- fenyegetően felemeli a kezét, majd sarkon fordul ,beszáll a kocsijába és elhajt.
- Ahogy a Lannister is mondta- fordul Robb Jon felé.- A legközelebbit nem úszod meg- mondja, majd elsétál mellette egyenesen fel a szobájába, ami Jon szobájával szemben helyezkedett el.
- Hé Stark!- Robb visszafordul, majd a lépcső alján álló Jonra pillant.- Köszönöm- mondja Jon, Robb pedig apró mosolyra húzza a száját, majd bólint.
- Kihasználod a jóindulatát- rázza meg Sansa a fejét, és dühösen pillant Jonra.
- Jobb, ha ebbe nem avatkozol bele Sansa- mondja Jon, majd ő is a szobája felé veszi az irányt.
- Jobb, ha megbarátkozol a tudattal, hogy lassan nem lesz fedél a fejed felett- mondja mogorván a legidősebb Stark lány.
Jon utoljára ránéz a lányra, majd bevágja szobájának ajtaját. A nap további részében próbálja elkerülni Robb szüleit és Sansát, ezért csak a konyhába sétál le este nyolc körül, amikor már korgó gyomra nem bírta tovább. Kivett pár hűtött üdítőt a hűtőből, két zacskó csipszet a szekrényből, majd mindent felvitt a szobájába. Bekapcsolta tévéjét, majd levágta magát az ágyára, megbontotta a csipszeket, és a kólát, majd elővette a szekrényéből az Ygrittenek szánt nyakláncot. Éjfél körül fellépett Facebookra, majd írt barátjának, Samnek, hogy sikerült megszereznie a nyakláncot. Sam ennek nagyon örült, tudta, hogy Jonnak milyen fontos a nyaklánc és Ygritte, de aggódott Jon miatt, hogy mi lesz vele, ha visszamennek az nyári szünetről és azt folytatja, amit az elmúlt tanév végén művelt. Már többször is ki akarta őt rúgni az igazgató Robert Baratheon, de valahogy mindig megúszta a dolgot. Ebben persze nagy szerepet játszott Robb és Eddard Start is, de legfőként az, hogy az idős Baratheon szívlelte a Stark családot. Nem úgy, mint a fia Joffrey, akit csakis Sansa érdekel. Felesége Cersei Lannister viszont teljes szívéből utálja a Starkokat, ahogy az összes északi városrészen élő családot is. Igazából nincs is akit igazán szeretne. Talán gyerekei azok, akik a listára felkerülhetnek. De senki más.
Jon még hajnali négykor is a nyakláncot szorongatja a kezében, és a tévét bámulja. Igazából csak azon gondolkozik, hogy hogyan is fogja megszólítani Ygrittet az első történelemórán.

Sziasztok! 

Remélem elnyerte a tetszéseteket az első fejezet! Nagyon örülnék, ha leírnátok a véleményeiteket!

Ha van ötletetek kinek a szemszögéből olvasnátok mindenképpen írjátok meg nekem!

Ezen kívül remélem, hogy visszatértek a következő részre is!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Ölel mindenkit: Csenge K.